Miért nem elég a mennyezeti lámpa?

A legtöbb magyar lakásban egyetlen fénypont van a plafon közepén. Ez a legrosszabb, amit egy térrel tenni lehet, és nem ízlés kérdése, hanem fizika.

Mi történik egy középső lámpával?

A fény felülről érkezik, így az arcra és a tárgyakra kemény, lefelé mutató árnyékot vet. A szemgödör árnyékban marad, ezért hat fáradtnak mindenki egy ilyen térben. A helyiség sarkai sötétek maradnak, ezért a tér kisebbnek látszik a valóságosnál.

A munkafelületeknél – konyhapult, íróasztal – a saját testünk árnyékolja le a fényt, mert háttal állunk a fényforrásnak. Ez az a helyzet, amikor 500 lux átlagfényszint mellett is sötétben szeletelünk.

Mi a megoldás?

Három réteg. Az alapvilágítás egyenletesen teríti szét a fényt, több kisebb fénypontból vagy indirekt módon. A munkafény oda világít, ahol dolgoznak: pult, asztal, olvasósarok. A hangsúly pedig a falra, a képre, a polcra kerül, és ez adja a tér mélységét.

Nem kell sok lámpatest hozzá: egy átlagos nappaliban négy-öt jól elhelyezett fénypont többet ad, mint egy erős csillár. A lényeg, hogy külön kapcsolhatók és lehetőleg szabályozhatók legyenek.

Mit lehet tenni egy kész lakásban?

Ha a mennyezet már nem bontható, akkor is van még mozgástér. Egy függesztett vagy felületre szerelt sín a meglévő középső kivezetésre köthető, és onnan már irányítható fénypontok viszik a fényt a falakra. Állólámpa, fali mosó és pár bútorba épített vonalfény szintén sokat javít.

A legfontosabb változás viszont ingyenes: kapcsolja külön, amit lehet, és ne használja egyszerre az összeset. A fény akkor jó, ha a napszakhoz igazodik.